Kinek? Mikor? Hogyan?
Már nem teszem fel magamnak a kérdéseket,
már nem akarom, hogy olyat is megcsináljon, amire valójában képtelen,
már nem azt látom benne, amit elvesztettem, hanem amit nyertem,
már nem siratom a hiányzó élményeket, a meg nem élt vágyakat,
már nem azt az éles fájdalmat érzem, amikor valami nehézséggel kell megküzdenem, és ha netán olyan a helyzet, hogy őt bántják, úgy érzem, ez is egy lehetőség, hogy kiálljak érte és az összes többi „különleges” gyermekért…
Talán túl vagyok rajta? Egyáltalán túl kell lennem rajta? Vagy teljesen normális volt a harag, a düh, az elkeseredés, a sok sírás?
Mondják, hogy „mindenkinek megvan a maga keresztje”. Az élethelyzetek színesek, a probléma, ha a Tied, akkor az a legnagyobb, függetlenül a helyzet súlyosságának személyes megélésétől és mások megítélésétől és a probléma valódi súlyától is.
Ami hasonló lehet, az a megküzdés. A szülővé válás nem szűnik meg a gyermekünk megszületésével, sőt, gyönyörű utat járhatunk be, ha úgy gondoljuk, hogy személyiségünk fejlődésével egyre jobbak és jobbak tudunk lenni. Akkor is, ha sérült gyermekünk van. Sőt!
Bárhol jársz ezen az úton, most jó helyen vagy. Innentől kezdve nincs jó és rossz megoldás. Úgy használd az oldalt, ahogy igazán segítségedre van. Ha most még csak jól esik beleolvasni, tedd azt; ha elmélyülnél, ásd bele magad; ha még nagyon fáj, zárd be gyorsan… de ne feledd, hogy ha kész leszel rá és visszatérnél, örömmel várunk!
Mi, akik sérült gyermeket nevelünk, félszavakból is megértjük egymást, itt mégis sok az olvasnivaló. Úgy oszd be, ahogy leginkább segítségedre van. Foglalkozhatsz a témákkal sorban, de lehet, hogy most épp csak egy érdekel, de az nagyon.
A témák végén teszteket, feladatokat találsz, melyeket akkor tudsz megtekinteni, ha regisztrálsz. A fórumot is csak így fogod tudni használni.
Bármi is történt az életedben, ha ismerősek az alábbi mondatok mögött levő érzések, akkor jó helyen jársz!
| – Miért pont velünk történt? – Hogy fogom ezt kibírni? – Ez nem lehet igaz! Ki a hibás? – Legszívesebben elmenekülnék… – Öröklődő? Testvér? Legyen, ne legyen? – Párkapcsolat? Az mi? – Csúfolni fogják? A Tesóját is? – Legjobb otthon maradni… – Most mit tegyek? – Ezt nekem miért nem mondták? – Hová lettek a barátok? – Ezt más nem értheti… – Csak egy fél napra vigye el már valaki! – Mi lesz holnap? – 20 év múlva is ezt fogom csinálni? – Képtelen vagyok még elengedni… – Olyan nehéz erről beszélni… – Annyira nagyon-nagyon szeretem… …. és mégis |
Törekedj a boldogságra!
