Önismeret

,,Ne meghaladni akarjuk magunkat, hanem költözzünk be önmagunkba.” Marion Woodman

Létezik ilyen? Én 35 éve foglalkozom saját önismeretem fejlesztésével és ahogy egyre többet tudok meg magamról, egyre kiváncsibb leszek és egyre inkább megengedem magamnak, hogy meglepődjek magamon, másmilyen legyek, mint eddig, mint, ahogy eddig jónak láttam. Egyre értékesebb lettem magam számára és egyre jobban számíthattam a saját erősségeimre és váltam képessé hányosságaim elfogadására és a másoktól jövő visszajelzések és segítség elfogadására.

Ha nem ismered magad, akkor hogyan működteted magd, hogyan véded meg magad?

Honnan tudod, hogy neked valójában mire van szükséged? Ha nem ismered magad, akkor az vagy, amilyennek mások látnak, vagy akarnak látni… Ezt nem akarhatod igazán…

Amikor nehéz kihívások elé kerülünk, és egy beteg gyerek bizony ilyen, akkor különösen fontossá válik, hogy kapcsolatban tudjak maradni magammal, erőforrásaimmal, érzéseimmel igényeimmel. Ezek leszenek a saját és gyermekem legfőbb kapaszkodói is.

Ehhez az úthoz kívánunk sok bátorságot és erőt!

1. Ki is vagyok, mi működtet, mi az, ami látszik és mi nem?

Ha megnézed a jéghegy modellt, látod, hogy ami egy emberből „kilátszik”, az csak a viselkedése (mit és hogyan tesz, mond és milyen eredményességgel, hatásfokkal).
Ez a jéghely csúcsa, a kontextus pedig az a közeg, szociális és egyéb környezet, melyben az adott viselkedést vagy éppen annak hiányát megvalósítja (pl. elaludni otthon a TV előtt oké, egy előadáson már ciki…)

A kontextus, szociokulturális környezet meghatározó abban a tekintetben is, hogy milyen viselkedésmódok elfogadhatóak és melyek nem egy kultúrában.

Amikor önismeretről beszélünk, fontos tudni, hogy ez egyrészt azt jelenti, hogy van tudásunk saját viselkedésünkről, annak következményeiről kapcsolatainkban; ismerjük erősségeinket és azon tulajdonságainkat, melyeket magunk vagy mások gyengeségeinknek tartanak. Az önismerethez tartozhat az is, hogy megfigyeljük magunkat és tudatában vagyunk annak, mi is működtet bennünket valójában.

A Titanic katasztrófáját nem a víz és nem is a jéghegy kilátszó része, hanem a jéghegy víz alatti, nem látható darabja okozta.

Ugyanígy viselkedésünk mozgatórugói sem láthatók, viszont hihetetlen erejük van.

Nézzük meg, miket is rejt a viselkedésünket nagyon is meghatározó jéghegy rejtett része: saját tudásunk, készségeink, eddigi tapasztalataink, értékrendünk, hit- és normarendszerünk; hiedelmeink, félelmeink, vágyaink, motivációnk, hozzáállásunk… illetve ezek hiánya.

Személyiségünk az első 6 év során alakul ki és alapjaiban változatlan is marad.

Beszélhetünk személyiség típusokról, melyek nem nagyon változtathatók meg. Ami fejlődésünk, tanulásunk során változik, az valójában a viselkedésünk.

A személyiség öröklött (genetikai), biológiai (idegrendszeri, fiziológiai) és szociális hatások összességéből alakul ki. A szociális/társadalmi hatások a közvetlen környezeten keresztül hatnak.

Minden személyiség több, a különböző életszakaszokban változó, sokszor párhuzamosan működő szerepet tölt be a társadalom életében, én-tudat jellemzi, amely segítségével meg tudja magát különböztetni környezetétől. A személyiség további jellemzője még, hogy önszabályozó, mert képes önmagát irányítani, illetve nyílt rendszer, mert egyszerre képes a külső hatásokra reagálni, és belső indíttatású cselekedeteket elindítani, végrehajtani.

2. Önismeret fejlesztés: Johari ablak

Az ókori Hellász híres jóshelyébe, Delphibe belépőt a híres jelszó fogadta: “Ismerd meg önmagadat!”.

Ez a több mint kétezer éves jelszó valahol talán a fejlett élőlények keresési-kutatási ösztönében, megismerésre hajtó kíváncsiságában gyökerezik. A keresés-kutatás tárgya nem csupán a rajtunk kívül levő világ valamely része lehet, hanem önmagunk, énünk is.

Egy másik hajtóereje lehet az önismeret igényének a tudatosság vágya; a cselekedetek, a viselkedés, a lelki történések megmagyarázásának, okai és szabályszerűségei megvilágításának igénye. Önismeretünk fejlesztésének kiemelt területe az emberi kapcsolatok, személyközi viszonyok.

A Johari ablak egy kétdimenziós diagram, amelyiknek egyik dimenzióját az alany (önmaga vagy mások), másik dimenzióját az önismeretszerzésre vállalkozó személyről való tudás (ismeret vagy nem ismeret) alkotja. A Johari-ablak azt mutatja, hogy a fenti két dimenzióban tulajdonságaink, viselkedésünk, önmagunk és mások észlelése négy mezőre osztható:

a) a nyílt területre, amely észlelhető és mások számára ismert tulajdonságainkból, viselkedésünkből áll;
b) a rejtett területre, amelyben olyan érzések, gondolatok, viselkedések és tények vannak, amelyeket szándékosan elrejtünk mások elől. Ezek lehetnek titkok, szégyellt, vagy gyengeségnek tartott tulajdonságaink.
c) a vak területre, amely mások által észlelhető viselkedésmódjainkból, cselekvéseinkből áll, de ezeknek mi magunk nem vagyunk tudatában;
d) az ismeretlen területre, amelynek sem mi, sem mások nincsenek tudatában. Ezek lehetnek olyan viselkedések, melyek még nem tudtak megnyilvánulni, mert nem kerültünk olyan helyzetbe, de lehet tudattalanunk világa is.

Kinek-kinek más arányokat mutathat a saját Johari-ablaka. Aki zárkózottabb, kevesebb kapcsolatú életet él, annak nyilván jelentősen kisebbek lesznek azok a területei, amihez kapcsolatok, visszajelzések kellenek, stb.

Az önismeret fejlődése folyamán a Johari-ablakon belül a határok hogy növekszik a nyílt terület, és egyúttal csökken a rejtett és a vak terület.

A rejtett terület megosztásához, megmutatásához és a nyílt terület növeléséhez biztonságos kapcsolódásra, bizalomra; a vak terület csökkenéséhez pedig visszajelzésekre és azok megfelelő kezelésére van szükség.

A nyílt terület növekedésével válik lehetővé, hogy az egyén a legnagyobb szabadsággal, leginkább hatékonyan dolgozhasson. Az ezen a területen megtapasztalt ismertség („látnak, és olyannak látnak, amit én is ismerek, és elfogadok magamról növeli a bizalmat, biztonságot, és annak lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek, erőforrások, tudás, stb. minél szélesebb tárháza kerülhessen felhasználásra. A nyitott én területe növelhető visszajelzések kérésével („váljon számomra is ismertté, ahogy (amit) mások látnak, ahogy másokra hatok”), illetve visszajelzések adásával, magunkról szóló információk megosztásával is („váljon mások számára ismertté az, amit én tudok magamról, megélésemről, mozgatórugóimról”).

A vak terület a személyiségnek azokat a területeit jelenti, amelyeket az egyén nem ismer, de a többiek igen. Ez lehet egy tudattalan szokás, gesztus vagy szóhasználat, vagy olyan képesség, készség, amit az „értő szem” észrevesz a különálló jegyekből, míg az egyén nem („tehetség”). Ehhez az én részhez tartozhat az is, ahogyan másokra hatunk.

A késés egyszerű példáján keresztül illusztrálva: maga az esemény („15 percet késtél a megbeszélésről”) a nyílt területhez tartozik (mindenkinek van órája), azonban az, ahogy ez a másikra hat már nem feltétlenül. (Dühös lesz; a megbízhatatlanság jegyeként kezeli; vagy éppen örül, mert ő is késett, de nem ő az utolsó; mindegy neki, nem zavarja, stb.). Ugyanakkor a kapcsolatot, az együttműködést nem annyira az esemény, mint az azt követő hatás befolyásolja, éppen ezért kulcsfontosságú ezt is tudatosítani, visszajelzés segítségével a nyílt terület részévé tenni.

A rejtett én azt a zárt területet reprezentálja, amelyet magunkról ismerünk, de másokkal nem kívánunk megosztani. Ennek a döntésnek számtalan oka lehet. A személyes kapcsolat szintje és milyensége, a bizalom és biztonságérzet hiánya, a feladatközpontú kultúra, vagy gyermekkori neveltetésünk, kondicionálásunk, kulturális környezetünk is befolyásolja a rejtett én nagyságát. A rejtett én-hez tartozhatnak érzések, érzékenységek, félelmek, vagy rejtett célok, manipulatív stratégiák is.

Ugyanakkor az adott helyzethez kapcsolódó, releváns érzések, kellemetlen megélések, értelmezések nyílttá tétele fontos építőeleme a bizalomnak, és fejleszti az együttműködés hatékonyságát is. A mások által ránk gyakorolt hatás megosztása sokszor a rejtett én egy részének feltárása, amely segíti a másik fejlődését, építi a kapcsolatunkat, és lehetővé teszi például megállapodások, egyértelmű keretek teremtését. Releváns érzéseink, reakcióink és igényeink megmutatása adja meg annak a lehetőségét, hogy növeljük saját és közös, produktív „nyílt területünket”.

Az Ismeretlen én vagy másképpen nevezve a sötét terület, amely mind az egyén, mind környezete számára ismeretlen. Ezen részünkhöz tartozhatnak olyan képességek, készségek, amelyek kipróbálására még sohasem volt lehetőségünk, és olyan érzelmi minták, vagy viselkedési mozgatórugók, amelyeket valamilyen ok miatt a tudatos felszín alá „nyomtunk”.