Nehéz helyzetek kezelése, Asszertivitás II.
1.HOGYAN ISMERHETJÜK FEL AZ ASSZERTÍV, A PASSZÍV ÉS AZ AGRESSZÍV VISELKEDÉST?
Az asszertivitás verbális aspektusai
Ez alatt szó szerint azt értjük, amit az emberek mondanak az üzenetet, amit átadnak. Az asszertív ember „Én-típusú” vagy direkt közléseket használ:
,,én úgy gondolom…” „én jobban szeretném…” „ az én ötletem a következő…”
Ezek lehetőséget adnak a másik ember számára, hogy ő is kifejtse véleményét és konszenzusra jussanak. Az asszertív ember eldöntendő kérdések helyett kiegészítendő kérdéseket használ, azért hogy több információt nyerjen:
„Ez összeegyeztethető terveiddel? ” „ Mit gondolsz ezzel kapcsolatban? „
A kérdésekkel megtudhatjuk, hogy más emberek mit gondolnak, mit szeretnének és az igényeiket. Problémamegoldó az asszertív ember viselkedése.
„ Hogyan tudnánk ezt megoldani? ” „ Találjuk meg a módját, hogy megoldjuk ezt a problémát! „
A passzivitás verbális aspektusai
A passzív emberek nem állnak ki jogaikért vagy olyan módon teszik, hogy ezt nem veszik figyelembe.
Hosszú körmondatokat használnak, hajlamosak a magyarázkodásra. Pl.:
” azt hittem, hogy szeretnéd… nos…tehát, ha úgy gondolod…”
Így vagy nagyon körülményesen mondjuk el, hogy mit akarunk és természetesen ez így nem is elég hatásos, vagy pedig egyáltalán el sem mondjuk azt várva, hogy találja ki a másik ember, hogy mit szeretnénk. Ez rendkívül veszélyes, hiszen bármennyire közeli és régi a kapcsolatunk valakivel akkor sem tudhatja, hogy abban a pillanatban mit szeretnénk.
Gyakoriak az önmegerősítések:
„normális körülmények között nem mondanék ilyet, csak…”.
Ezek a viselkedések csökkentik a mondanivaló hatását.
Azok az emberek, akik állandóan engedélyt kérnek az önmaguk feletti irányítást mások kezébe adják.
” Nagyon sajnálom, hogy zavarom…”
” Remélem, hogy Ön nem bánja, de jó lenne ha…”
Ön lekicsinylő kifejezéseket használnak, mint pl.:
” reménytelen, hogy ez nekem sikerüljön, ismersz engem, ehhez én nem értek.”
A beszélő személy önsajnálatba merül ahelyett, hogy igyekezne pótolni hiányosságait, ha vannak egyáltalán. Azok az emberek, akik ilyen kifejezéseket használnak, megalázkodnak, védekezően viselkednek.
Akkor is lehetünk viszont passzívak, ha nem mondunk semmit. Ilyenkor nem említünk meg olyan témákat, amelyek fontosak számunkra és olyankor sem szólunk, ha valamivel nem értünk egyet.
Az agresszió verbális aspektusai
Az agresszív ember, mint említettük kiáll ugyan a jogaiért, de közben megsérti a másik ember jogait. Ha „Én-típusú ” közléseket használ az agresszív ember, akkor kizárólag az énen van a hangsúly. Az „én ” hangsúly ebben az esetben azt jelenti, hogy a beszélő véleménye fontosabb, mint másoké.
Gyakran használ negatív összehasonlításokat úgymint:” az én munkáim mindig határidőre készen vannak”. Ez az összehasonlítás eleve azt feltételezi, hogy másoké viszont nincs kész. A vélemények tényként való beállítása:” a feladat értelmetlen”, „ez nem fog működni „.Ez azt feltételezi, hogy a beszélő mindenki nevében nyilatkozik, holott erre valószínűleg senki sem kérte meg és nem is biztos, hogy mások is ezen a véleményen lennének. Kéréseket utasítások vagy fenyegetések formájában szokták megtenni az agresszív emberek.” Ezt kell tenned.”
Gyakran használnak az agresszív módon viselkedő emberek „Te-típusú” vagy indirekt közléseket, amelyekre az jellemző, hogy általánosítanak, ami viszont a legtöbb emberből ellenállást vált ki. Ilyen pl.:” egy jó munkatárs nem utasít vissza egy fontos munkát…” ” a Te hozzáállásod teljesen rossz „.
A viselkedések nem verbális aspektusai
Ez alatt minden olyan megfigyelhető, viselkedéssel kapcsolatos dolgot értünk, amelyek együtt járnak a beszéddel, de maguk a szavak, melyeket kimondunk, vagy le tudunk írni nem tartoznak ide.
A nem verbális megnyilvánuláshoz tartoznak:
- a hang tónusa, ereje
- a beszéd folyékonysága
- tekintet kontaktus
- gesztusok
- testtartás
- mimika
A kommunikációnak a verbális része elsősorban információt hordoz, addig a nem verbális viselkedés az érzelmekről árulkodik, amit sokkal nehezebb elfedni még akkor is ha erre tudatosan figyelünk, viszont lehet javítani rajta az asszertivitás érdekében.
A nem verbális viselkedés, ha nincs összhangban a verbális viselkedéssel, akkor egyidejűleg két ellentétes előjelű közlést adunk, ami zavaró annak, aki fogadja. Ezért ha asszertíven akarunk viselkedni, akkor a nem verbális viselkedésünket össze kell egyeztetni a verbális viselkedéssel. Nézzünk erre egy példát! Képzeljük el, hogy egy kollégánk a következő állítást mondja nekünk:
„Szeretném meghallgatni a véleményedet a projekttel kapcsolatban.”
Amint elmondja a mondanivalóját összefonja a karját a mellkasa előtt, kissé elfordul tőlünk és összeszorítja az ajkát. Ugye nem vagyunk biztosak abban, előítéletek nélkül fogja végighallgatni válaszunkat. Természetesen ahhoz, hogy eldönthessük valakinek a viselkedéséről, hogy asszertív, passzív vagy agresszív, ahhoz az összes nem verbális jelet meg kell figyelnünk, amit az adott helyzetben ad.
JOGAINK ÉS KÖTELEZETTSÉGEINK
Mindannyiunk számára ismert fogalom a jog, de valószínűleg érzünk ennek a szónak egy kis agresszív, konfrontációt sugalló felhangját. Ez azonban nem szükségszerű. A probléma nem a jogokban rejlik, hanem abban, ahogy az emberek kiállnak jogaikért. A jogok fontos dolog az asszertivitás területén, viszont hangsúlyoznunk kell, hogy nem csak jogaink, hanem ezzel párhuzamosan kötelezettségeink is vannak.
Emlékezzünk vissza az asszertivitás definíciójára: az asszertív ember kiáll a jogaiért, érzéseiért és kívánságaiért, de anélkül, hogy sértené mások jogait, érzéseit és kívánságait. Ha tisztában vagyunk jogainkkal saját és a másik ember jogaival egy adott szituációban, akkor képesek vagyunk dönteni arról, hogy ő sérti meg a mi jogainkat, mi az övét, hogy előhozzuk-e egy témát, és milyen messzire menjünk vele.
Ha asszertíven akarunk viselkedni, akkor el kell fogadnunk tehát, hogy vannak általános jogok, amelyek
mindenkit megilletnek.
Általános jogok listája:
- Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
- Jogod van ahhoz, hogy kifejezd érzéseidet, véleményedet.
- Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek.
- Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd mi fontos neked és mi nem.
- Jogod van ahhoz, hogy Nem-et mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
- Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél.
- Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz azt meg is kapd.
- Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől.
- Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el.
- Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
- Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
- Jogod van ahhoz, hogy önmagad légy (ami lehet, hogy megfelel, annak, amit elvárnak tőlünk, de az is lehet, hogy nem)
- Jogod van ahhoz, hogy azt mond: Nem tudom.
- Jogod van ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák a jogaidat.
Ha csak a jogokra koncentrálunk, akkor az lehet az érzésünk, hogy az asszertivitás azt jelenti, hogy mi gyakoroljuk a jogainkat, másokéval viszont nem törődünk. Így viszont könnyen összekeverhetjük az asszertivitást az agresszivitással.
A jogokat a kötelezettségek ellensúlyozzák, melyek párhuzamosan és egy időben jelennek meg.
Nézzünk egy példát:
Jog: Jogunk van néha-néha hibázni
Kötelezettség: Be kell ismernünk a hibát és nem mást hibáztatni
Kötelezettség: Ki kell javítani a hibát
Kötelezettség: Tanulnunk kell belőle és elkerülni
HOGYAN LEGYÜNK ASSZERTÍVEK?
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy milyen nehéz kérni, vagy éppen egy kérést visszautasítani úgy, hogy ne sértsük meg az illetőt, vagy esetleg kritikát adni és fogadni.
Mindezek a helyzetek naponta előfordulnak és ha asszertíven tudjuk megoldani, akkor a kapcsolataink nem szenvednek csorbát.
De vizsgáljuk meg miképpen kell ehhez viselkednünk?
Ehhez adnak segítséget a FÉKEK.
F – a helyzet, a probléma leírása. Határozzuk meg, hogy mi a célunk.
É – érzések kifejezése, mások helyzetének megértése
K – külön hangsúlyozd, mit akarsz
E – előnyeit hangsúlyozd javaslataidnak
K – konzekvenciák ismertetése
Mindezekhez még fontos hozzátenni, hogy :
G A mondanivalókat fogjuk rövidre, különben nem leszünk elég hatásosak és elveszítjük a partnerünk figyelmét.
G Lehetőleg indokoljuk meg a kérésünket és ne éljünk vissza az emberek barátságával!
G Tartsuk tiszteletben a másik ember elutasítási jogát, hiszen nem csak nekünk van jogunk nemet mondani.
Kérés
v Nyílt, egyenes módon kérjünk!
v Legyünk rövidek! A hosszú magyarázatok magyarázkodásnak tűnnek.
v Indokoljuk meg kérésünket, ha úgy érezzük, szükség van rá, de legyünk őszinték!
v A kérésünkhöz ne ígérjünk csábító, vonzó ajánlatot!
v Ne éljünk vissza az emberek jóindulatával!
v Az elutasítást ne vegyük személyes sértésnek, különben a másik fél bűnösnek érezheti magát.
Kérés elutasítása
Ha igen-t mondunk akkor is amikor valójában nem-et szerettünk volna, akkor haragudni fogunk magunkra is és arra is akinek nem mertünk nem-et mondani. Hogyan utasítsunk el asszertíven?
I Legyen rövid a válaszunk. Mondjuk ki egyértelműen, hogy nem.
I Mondjuk meg a visszautasítás okát, de ne magyarázkodjunk!
I Kerüljük a „nem tudom„-mal kezdődő kifejezéseket, mert mentegetőzésnek tűnik!
I Ne kérjünk folyton bocsánatot!
I Méltányoljuk azt, aki megkért minket!
I Beszéljünk lassan, világosan!
Ha mindezek után a másik fél túl kitartó használjuk az „elakadt lemez ” technikát: ismételjük meg az elutasítás okát, ha kell többször egymás után és ne keressünk újabb magyarázatot. Ha mentegetőzünk, csak saját helyzetünket rontjuk.
Véleményünk kinyilvánítása
A munkahelyünkön és a szabadidőnkben is tapasztaljuk, hogy bár bizonyos eseményeket együtt élünk meg, de ennek ellenére másképpen értékeljük a látottakat, mint ők. Saját szemszögünkből nézzük a dolgokat. Ebből adódóan néha azonosak a nézeteink néha nem. Valószínűleg véleményt cserélünk, sőt próbáljuk meggyőzni a másikat.
- Ha az emberek agresszíven vitáznak, az azt a következményt vonja maga után, hogy elfelejtik a vita tárgyát és az érzelmek veszik át az irányítást. Ezáltal elsikkadnak az új tények, az érvényes nézőpontok és a hasznos ötletek. Tehát a helyzet kimenetele, a döntés nem lesz olyan hatékony, mint amilyen lehetne.
- Ha passzívan viselkedünk, és nem mondjuk el véleményünket, akkor nem is fogják azt figyelembe venni a megoldások keresésénél. A meghozott döntéshez így nem tudunk hozzájárulni. Ha később mondjuk meg, hogy nem értünk egyet a döntéssel, akkor joggal háborodnak fel.
- Az asszertív viselkedésű ember nyíltan vállalja a véleményét, ha egyet ért azt is, ha nem azt is. Egyenesen és világosan megmondja a véleményét és, hogy mit szeretne. Sem önmagát, sem másokat nem becsüli alá. Pl.:
„Ezen a téren mások a tapasztalataim.”
Ha a saját véleményünket részletezzük, használjuk a direkt közlést, ez segít elkülöníteni saját véleményünket a tényektől, és a saját tapasztalatainkat másokétól. Ha asszertíven fejtjük ki a véleményünket növeli annak esélyét, hogy a pillanatnyilag vitázó emberek kölcsönösen elfogadható megoldásokra találnak.
Kritika fogadása
Fontos elkülönítenünk a jogos és jogtalan kritikát.
Mindenképpen az lenne a követendő, hogy akármelyikről is van szó asszertíven fogadjuk. Ha elfogadjuk, hogy a másik embernek joga van kritizálni teljesítményünket, akkor cserébe joggal követeljük, hogy ő is elfogadja a mi jogainkat. Ne nézzen minket le, ne tegyen ki minket személyes támadásoknak, és hogy négyszemközt , ne kollégák előtt kritizáljon minket.
Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy pontosan mivel kritizálnak minket, akkor kérhetünk a másik embertől magyarázatot. Ezt viszont asszertíven tegyük vagy az alap asszertivitás vagy a reagáló asszertivitással. Pl.:
„Segítségemre lenne, ha tudnál néhány példát említeni arra, amit gondolsz.”
„Tudnál valamilyen konkrét példát mondani?”
Hogyha a kritika személyes támadás volt, akkor különítsük el a kritika lényegét/ tartalmát és azt a módot, ahogyan kaptuk. Pl.:
„Elfogadom a kritikádat, de jobban örülnék, he nem személyes támadás formájában adnád elő.”
Ha nem értünk egyet a kritikával, akkor asszertív dolog ezt jelezni. Ha kijelentéseink tartalmazzák az „én” szót, az előnyös, mert a másik ember számára asszertívnek fog tűnni ellenkezésünk.
GYAKORLATOK
Próbáld az alábbiakat minél többször alkalmazni az életedben!
- Tegyél fel tisztázó kérdéseket!
- Konkrétumokat kérj és adj!
- Használj beszéltető kérdéseket: Mi történt? Mi a véleményed? Mi akadályoz meg…?
- Legyél mentes a túlzásoktól, általánosításoktól: KONKRÉT, ITT és MOST fókuszú
- Légy objektív, ne ítélkezz!
- Kerüld a „Te nyelvet” ! (Te mit csinálsz rosszul, Te milyen vagy, neked mit kéne máshogy, milyennek kéne lenned)
Használd az „ Én nyelvet” (én mit érzek, mit szeretnék, mit kérek)
- Személyiség minősítése helyett viselkedés változást kezdeményezz!
- Engedd ez a bosszúvágyad!
- Ne csak az aktuális helyzetre adj visszajelzést, hanem a jövő hasonló helyzeteire is fogalmaz meg kérést, igényt! (Köttessen megállapodás)
- Figyelj az összes kommunikációs csatornára: kongruencia, hitelesség
- Foglald össze egy beszélgetés lényegét!
- Kerüld a ’De’ szót!
- Ha asszertív vagy, nem az számít, hogy kinek van igaza.
- Mindenki csak a saját igénye mentén lehet asszertív.
